A szkenner tesztelése során az alanyok könnyedén tudtak nyújtózkodni, bólintani a fejükkel, teázni vagy akár pingpongozni is, miközben a kutatók milliszekundumról milliszekundumra figyelemmel követték az agyi aktivitásukat az úgynevezett magnetoenkefalográfia (MEG) segítségével. Ez egy olyan képalkotó eljárás, amely az agy elektromos aktivitása által létrehozott mágneses teret méri, regisztrálja.
A Nature című tudományos folyóiratban publikált tanulmány készítői azt remélik, hogy az eszköz segítheti az olyan páciensek állapotának jobb megismerését és kezelését, akiknél nem lehet használni a hagyományos, rögzített MEG-szkennereket, például csecsemőknél, epilepsziás gyerekeknél, vagy Parkinson-kórral küzdő pácienseknél.
Gareth Barnes, a University College London munkatársa szerint a jelenlegi MEG-szkennerek csaknem fél tonnát nyomnak, részben azért, mert az agy mágneses tevékenységét mérő szenzorokat mínusz 269 Celsius-fokon kell tartani. Az eljárást nehezíti, ha az alany nem tud nyugodtan egy helyben maradni – ez a nagyon pici gyerekeknél, vagy a mozgási rendellenességekkel küzdő pácienseknél lehet probléma -, mivel mindössze 5 milliméternyi elmozdulás is használhatatlan felvételeket eredményezhet.
A sisakos szkennerrel azonban a kutatók leküzdötték ezeket az akadályokat olyan ultrakönnyű, szobahőmérsékleten működő és közvetlenül a fejre helyezhető kvantumérzékelőket használva, amelyekkel sokkal több, az agy által kibocsátott mágneses jelet tudnak felvenni. A vizsgálatban részt vevő Matt Brookes, aki maga is segített a prototípus elkészítésében, elmondta, hogy a sisakos szkenner új lehetőségeket kínál az emberek agyi aktivitásának megfigyelésére a különböző hétköznapi feladatok vagy társas interakciók közben.